Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyennek látnak minket a külföldiek, két lehetőségünk van. Az egyik: Nézzünk mereven egy külföldi szemébe, míg rövid időre el nem foglaljuk a tudatát. Figyeljük meg a szemben bámuló önmagunkat, majd költözzünk vissza saját agyunkba.

A másik módszer sem könnyű. Nálunk élő külföldieket kell megkérdezni arról, mi az, ami szokatlan vagy érdekes bennünk, magyarokban. Ez utóbbit tette Dr. Fülöp Márta, MTA Pszichológiai Kutatóintézetének csoportvezetője, amikor Budapesten tanuló amerikai diákokkal készített felmérést. Ilyenek vagyunk egy huszonéves, amerikai egyetemista szemével.

Csókolózunk a metrón. „A magyarok szabadosak, nem félnek akár egy tömött metrón sem kimutatni az érzelmeiket egymás iránt. A lányok nyáron olyan lenge ruhában járnak az utcán, ami Kaliforniában is csak a beach-en lenne elképzelhető.”

Bámulunk: „Nyíltan belenéznek egymás arcába, nézik a másik öltözködését az utcán és a tömegközlekedési eszközökön. A tekintetükkel belemásznak a személyes zónámba.”

Egymásra tapadva állunk a sorban: „A magyarok úgy állnak sorba, hogy érezni a mögöttem álló leheletét a tarkómon. Ha távolabb lépek, akkor azt hiszik, nem vagyok a sorban, és elém állnak.”

Mogorvák vagyunk: „Az emberek nem mosolyognak az utcán. A villamoson is komolyan néz mindenki, mintha valami problémájuk lenne. Még az eladók sem nagyon mosolyognak a boltokban.”

Vendégszeretők vagyunk: „Ha már közvetlenül ismered őket, közvetlenebbek, mint például az angolok. Vendégül látnak, meghívnak, főznek.”

Mediterrán vérmérsékletűek vagyunk: „Temperamentumosak. Az eladó, ha úgy adódik, felfortyan a vevőre. A taxisofőr meg elmeséli az egész életét, pedig csak arra kérem, hogy vigyen el egyik helyről a másikra.”

További érdekességeket ebben a témában az ittvan.org oldalán találsz!